Szakmai háttér
Az ökológiai gazdálkodásról röviden
Földünkön a mezőgazdasági területek terjeszkedése és egyre intenzívebb mivolta kockázatot jelent a környezetünkre a természetes élőhelyek méretének és a biodiverzitás (élővilág sokszínűsége) csökkentésével (Van Der Sluijs 2015.), vízszennyezéssel és az üvegházhatású gázok kibocsátásának emelkedésével. Ennek a hatásnak a csillapítására több lehetőség is rendelkezésre áll, mint az új területek bevonásának csökkentése, vagy a fenntartható gazdasági formák előnyben részesítése (Richard D. Bardgett 2017.).
Az ökológiai, vagy ma divatos kifejezéssel bio-gazdálkodás során nem alkalmazunk „vegyszeres” kezeléseket. Az ökológiai növénytermesztés alapja a megfelelő talaj(élet) előkészítése, a talaj v. termőterület biológiai paramétereinek felmérése, végül a talaj adottságaihoz mérten a megfelelő növényfajok, fajták kiválasztása. A kórokozók támadásaival szemben az első védelmi vonal, hogy lehetőség szerint rezisztens fajtákat használunk.
Tovább olvasomKevesebb
Sokan így egyáltalán nem használnak vegyszeres kezelést, a növények védelmére megfelelő agrotechnikai műveleteket végeznek, illetve a termőterületen a kártevők, kórokozók és „hasznos” élőlények között (megfelelő körülmények között) beállt ökológiai egyensúly következtében jelentős kár nem alakul ki. Vannak, akik bizonyos mértékig alkalmaznak vegyszeres kezeléseket; Magyarországon (és a többi országban is) létezik egy lista, mely tartalmazza azokat a készítményeket, melyek használhatók ökológiai gazdálkodásban is. Ezt a listát rendszeresen frissítik, a készítmények felkerülését pedig (a kiadvány írásakor) a NÉBIH negyedévente ülésező Öko Munkabizottsága határozza meg. Az ide vonatkozó szabályok megtalálhatók a NÉBIH, vagy a Magyarországon tanúsító szervezetek (Hungária Ökogarancia ill. Biokontroll) weboldalain.
Az ökológiai mezőgazdaságra történő áttérés a 2000-es évek elejétől egyre népszerűbb; ennek fő oka lehet, hogy a fogyasztók mind szkeptikusabbak a „vegyszeres” termeléssel kapcsolatban. Tágabb értelmezésben ökológiai gazdálkodásban nincs helye a szintetikus műtrágyáknak, peszticideknek, transzgenikus fajoknak, antibiotikumoknak, növekedést fokozó hormonkészítményeknek vagy egyéb vegyi anyagoknak (Francis 2005.). Az egyes országokra vonatkozó szabályok eltérőek lehetnek; hazánkban a megkötések többnyire szigorúbbak a környékbeli országokénál. A szabályok betartását tanúsító szervezetek ellenőrzik.
Lényegében tehát az ökológiai gazdaság működése a régi iskola tanításain alapszik (mikor még nem voltak fosszilis alapanyagokból készült eszközök, szintetikus vegyszerek, és a termesztés teljesen „bio” módon zajlott), ahol a hangsúlyt a megfelelő talajon történő termesztésre, az élőlények megfelelő élőhelyének megteremtésére fektették; ezen módszerek gyökereit az ősi Ázsiában találjuk. A módszereket többnyire inkább tapasztalati úton fejlesztették, mint kutatási eredmények alapján. Mára a legfontosabb fejlődés a talaj javítási lehetőségeiben, a kártevők, kórokozók távoltartásának finomhangolásában történt, ill. ezen módszerek kizárólagos alkalmazására tanúsító szervezetek jöttek létre, melyek a termékek csomagolásán jelzik az adott termék „bio-megfelelőségét” (Francis 2005.). Napjainkra az ökológiai termelésben, egyben klímasemleges és fenntartható gazdaság mellett leginkább elkötelezett országok az északi régiókban ill. az Európai Unióban találhatók.
Gazdasági szempontból gyakran felmerül, hogy adott méretű területen ökológiai gazdaságot folytatva a terméshozam alacsonyabb az „intenzív” gazdálkodásban elérhetőhöz képest, illetve, hogy ezt csak a termék prémium ára ellensúlyozza. Sok esetben kimutatták azonban, hogy hasonló (vagy nagyobb) hozam is elérhető ökológiai gazdálkodásban (Francis 2005.). További lényeges értékelési szempont lehet a vegetációs ciklus során a növényvédelemre fordított összegek összevetése. Az ökológiai növénytermesztést tehát nem szabad figyelmen kívül hagyni. A „bio-termékek” iránti kereslet folyamatosan növekszik; a nyugati országokban egyre többen figyelnek a vegyszermentes, feldolgozatlan élelmiszerek vásárlására. A tendencia hazánkban is kezd megjelenni.
Ma Magyarországon (az éppen aktuális lista szerint) az ökológiai gazdálkodásban felhasználható készítmények döntő többsége valamilyen réz- vagy kéntartalmú anyag. Ezek sokat fejlődtek az elmúlt években; míg korábban pl. a virágzás idején rezet nem lehetett használni a toxikus („perzselő”) hatása miatt, mára több gyártó is szavatolja a fokozatos hatóanyag-leadás kidolgozásával, hogy a készítmény(ek) akár virágzás alatt is használható(k). Ez nem változtat azon, hogy az egy évben kijuttatható rézmennyiség korlátozott, mert bár a réz egy nagyon hatékony eleme a növényvédelemnek, a környezetet, a talajlakó mikroorganizmusokat is károsítja.
Az alkalmazható szerek között megjelennek fertőtlenítők (pl. kálium-hipoklorit), néhány biológiai eszköz (talajjavító vagy kompetitor mikroorganizmus-készítmények, de „makroszervezetek” is, mint pl. ragadozó atkák vagy fürkészdarazsak), és igen kevés növényi olaj (mint napraforgóolaj, narancsolaj vagy neemolaj); ezek jellemzően rovarellenes felhasználásra dedikált készítmények. Találkozunk még a sokak által használt káliszappannal, feromonos rovarcsapdákkal, kovafölddel.
Van Der Sluijs, J.P. et al. „Conclusions of the worldwide integrated assessment on the risks of neonicotinoids and fipronil to biodiversity and ecosystem functioning.” Environmental Science and Pollution Research, 2015.: 148–154.
Richard D. Bardgett, David J. Gibson. „Plant ecological solutions to global food security.” Journal of Ecology, 2017.: 859–864.
Francis, C. A. „Organic Farming.” In: Encyclopedia of Soils in the Environment (ed. Daniel Hillel), 77–84. Elsevier Ltd., 2005.